Valahol a sírás, hisztérikus kacagás, kétségbeesés és bölcs elengedés határán ragadok klaviatúrát. Tegnap délután itthon a család, pocakban 7 hónapos bébi, aki édesanyja elcseszett szervezetének köszönhetően végigküzdötte az elmúlt 7 hónapot és még két-három hónap komoly meló vár rá. Kulcsszó a NYUGALOM, mert egy autoimmun beteg, ha stresszel minden orvosi kezelést és eredményt könnyedén hazavág.
Szokványos szombat délután, apa indul, hogy elvigye kutyafuttatóra a családi ebet, anya pedig továbbra is otthon a zen állapotában lebeg. Apa értetlenül lép vissza a lakásba, mert a II. kerületi társasház előtt pontosan egy Peugeot-val áll kevesebb, mint másfél órával korábban. Az az egy pontosan a miénk. 7 hónap, zen, minden borul egy pillanat alatt, mert rájössz, hogy egy semmirevaló, nap- és autólopó szemét gazember szombat délután a lakásod elől, úgy, hogy te nyugodtan pihensz odabenn, elvitte az autódat! Spórolsz, törlesztesz, gyűjtögetsz, földi halandóként próbálod a nullából felépíteni az életed, készülsz az első gyermeked születésére és ezeknek a szemeteknek semmi sem szent!
Itt állsz 7 hónaposan, veszélyeztetetten, az idegeskedéstől orvosilag tiltva és kétségbeesetten futkosol az utcán, mert nem akarod elhinni, hogy ez megtörténhet! Telefonálsz, hátha elvontatták, bejelented, minél hamarabb köröztessék, rohansz a rendőrkapitányságra és minden mocskosul hiába!!! Kedvesek, segítőkészek és túlontúl őszinték, amikor az arcodba mondják, hogy a remény hal meg utoljára...
Mit teszel kétségbeesve, továbbra is szigorúan nem idegeskedve - mintha lenne erre bármilyen esélyed?! Pedig tudod, hogy a gyereked élete a tét, de mi az istent tehetnél, amikor most döbbentél rá, hogy egy rohadék aljas módon elvette ami a tiéd! Amiért te megdolgoztál, amiért te havonta napra pontosan kemény pénzeket fizetsz, amiben te már elképzelted a babaülést, amibe kipróbáltad, hogy hogy fér el a babakocsi, amit szerettél, óvtál és MEGBECSÜLTÉL! Éjszakáig keringsz az utcákon, mert állítólag az a szokás, hogy pár napig csak parkoltatják, hátha gps van benne és lekövetik vagy istentudja mi áll a háttérben. És amikor tekeregsz az éjszakában az is megfogalmazódik benned, hogy ideje szakmát váltani! Minek dolgozni annyit, tanulni, erkölcsösnek lenni?! Kifizetődő? Előrevisz? Max nyugodtabban alszol - ha épp nem lopnak meg! Hát kétségbeesésemben megfogadom, hogy ha a baba kibújt, autótolvajnak állok. Nincs ennél jobb szakma. Ma már végezhető nappali fényben, kamerák kereszttüzében, teljes lelki NYUGALOMBAN, a lebukás abszolút veszélye nélkül!
Hazaérek, meghallgatom újabb 20 családtag kérését, hogy ne idegeskedj, mert a baba... aztán álomba sírom magam azon agyalva, hogy másnap hány vudubabát készítek és milyen kínhalállal végzek velük erősen megidézve az autónkhoz ért mocskos tolvajkezeket.
Nem szoktam a magánéletem megosztani. Nem használom a közösségi médiát. Nem posztolok a facebookon. Most mégis mindenki azt javasolja, próbáljam meg. A rendőrség tehetetlen, az emberek nem. Hát megpróbálom, mert ahogy a köz is megmondta, a remény hal meg utoljára...
Kérek hát minden jóérzésű vasárnapi sétára induló emberkét, hogy aki látja a képen szereplő autót, az legyen szíves azonnal hívjon bennünket (06 70 775 75 71) vagy a rendőrséget (107)! Akár lyukassza ki a gumit valamivel, hogy ne tudják továbbvinni - nekünk olcsóbb lesz, mint egy új autó... ANNAK, AKI MEGTALÁLJA 100.000 FT AZONNALI KÉSZPÉNZJUTALMAT AJÁNL FEL A CSALÁD! KÖSZÖNJÜK A FIGYELMET.
Ha rendszám nélkül látna valaki ilyen autót, az is jelezze! Köszönjük!
